Hús

Ha ölni kell s élni még
Ha élni kell de ölni szép
S húst markolva, beletépve
Átérezve lényegét
Édesbe fordul a keser íze

Vagy holtában élve, éltében halva
A lüktető húsba belemarva
Szorongó erővel felemelve
Ájtatos imával magasba tartva
Nem kiált fennen: áldozz fel!

Vagy parányi pontként zokogva, sírva
Ordító hús, állni nem bírna
Vöröslő tömegként csúszik-mászik
Rikoltva válaszol minden kínra
S undorral néz a saját vérem

Vagy rács alatt szabadon, bilincsbe verve
Izzó tűzkövet a húsba verne
Összeroppantaná a szikla
Ha a gyenge testtel odaállni merne
De nem vagyunk más csak omlós hús

Még élni fél
A porhüvely s rettegésben él
Ha mossa falát
Saját szennye
Félni tanul