Gépember

Bedrótozva, műaggyal
Fémházban, tétlenül
Hibás kódolás, túl meleg jelek
Valami emberi, valahol belül

Remegés, felemészt a feledés,
Marad az akaratnak a teteme, mi
Statikus jeleket melegít fel,
Eleven szellemet a gépben
Szapora impulzushalmaz,
Maradék az eredeti vérből
Hitvány lenyomata a létnek,
Gyenge az a szív, ami él

Mű élet, mű álom
Érezned nem kell
Szánalmas áramkör
Miért voltál ember

Szintetikus, szegeccsel kivert
Bőröm alá drót vezet
Érzés- és tudatmentes
Beprogramozott életmenet

Feledem az emberi létet,
Kezemen emelem fel a gépet,
Magasabb szintre, ha lépek,
Nemesebb lesz majd ez a lét
Eleven istent játszok,
Feledem a valaha világot,
Tetemem is újjáéled,
Én leszek majd a tökéletes gép

Félelmed két szám csak
Hibázott a rendszer
Életed kódszám csak
Időtlen, de nem kell

Dühömből sarjad ezer kis élet
Lángnyelvű gyermekeim védenek engem
Halandó létem ahogy, úgy élem
Tűzfiaim-lányaim tartják meg bennem